Eső, még utoljára

Az időjárás másolta tegnapi önmagát. A reggeli indulástól pont két órát boldogított minket az eső, de szerencsére utána már békén hagyott bennünket. Biztos belenyugodott, hogy mi ma mindenképpen elérjük Fatimát.

Az eső folytatása

A reggel úgy indult, ahogy az előző nap befejeződött: esővel, gyönyörű tájakkal, ösvényekkel, térdig érő fűvel. Szerencsére ez utóbbi nem volt még olyan vizes, hogy a cipőink megint átázzanak, úgyhogy csak fentről kaptuk az áldást.

Eső

Eső. Azt hiszem ez az egy szó mindent elmond a mai napról.

Szállások

Reggel jóval korábban indultunk, mert hosszú napot terveztem. Illetve nem tudtam köztes szállás lehetőségről, igy kénytelen voltam hosszabb távot tervezni. Szerencsére a valóság megint más volt.

Reggeli előtt megcsináltunk 200 méter szintemelkedést. Annyira komolyan vettük a 'reggeli előtt' kitételt, hogy simán elmentünk fél tucat nyitva tartó bár előtt.  Majd ha felérünk, ott reggelizünk! Az ötlet jó volt, a térkép jelzett bárt, de nyitvatartást nem. Persze, hogy zárva volt szonbat reggel. Vagyis másfél óra gyaloglás éhgyomorra a semmiért. Kénytelenek voltunk a vésztartalék müzlihez nyúlni, de hol van ez egy jó péksütihez képest! Azért további másfél órát kellett gyalogolnunk. No de akkor mindent bepótoltunk, és egyúttal meg is ebédeltünk. Még az ebéd utáni szundikálást is letudtam.

Délután csodálatos tájak, napsütés, meleg (28 fok a hátizsák árnyékos oldalán). Az egyik pihenőnél beszélgettem egy olasz sráccal, aki Portugália délnyugati csücskéből indult három hete. Az sem lehet egy rossz út, talán legközelebb.

Késő délután már eléggé fáradtak voltunk. Azért ez a kb. 400 km nem múlt el nyom nélkül. Volt ugyan közben egy adományos szállás lehetőség, de "hosszú" tanakodás után arról inkább lemondtunk.

Igen, valaki felállított pár sátrat az út mentén és bárki igénybe vehette, adományért cserébe.

Amikor a cél előtti utolsó falut elértük, volt még vissza olyan 4-5 km a tervezett megállásig (tudtommal az volt a következő szállás lehetőség). Ha ezt a távot megtesszük, akkor ez a leghosszabb napunk. Erika azt kívánta, hogy ne ez legyen a leghosszabb nap. Kérd és megadatik: a falu utolsó háza egy szinte vadonat új szálláslehetőség volt. Egészen rövid tanakodás után már mentünk is be. Megegyeztünk a házigazdával, géppel kimoshattunk, kaptunk vacsorát, helyi bort, helyi sajtot. Az a maradék 3 km meg megvár minket.

(Ide írom a nevét, hátha valakinek egyszer szüksége lesz rá: a település Zambujal, a szállás neve Casa Das Raposas)

(Coimbra - Zambujal, 28 km)

Belül az utolsó 100 km-en!

Reggel kicsit korábban indultunk, mert Erika lába nem volt tökéletes, így várhatóan volt, hogy a sebességünk nem lesz túl nagy. 

Munkaszüneti nap

Egy szokásos, nem túl korai indulással kezdtük a napot. A városban, ahol aludtunk, ekkor már nagy mozgolódás volt, mindenki a főtér felé tartott.

Eső után

Reggel, mikor felkeltünk, majdhogynem vizesebbek voltak a ruháink, mint amikor este kiterítettük őket megszáradni. De legalább az eső nem esett.