Az első 5 km-en még felhőt is alig láttunk, ideális sétálóidő volt. Aztán elkezdtek gyülekezni a felhők, egyik-másik kifejezetten rosszul nézett ki. Végül meg is kaptuk az áldást egy zápor formájában. Jelentem, az új eső poncsók jól vizsgáztak, de a felvételüket még gyakorolni kell, volt egy kis ügyetlenkedésünk vele: Erika fejét mindenáron a poncsó ujján keresztül akartam áthúzni. Szerencsére egy fa alatt álltunk, így nem kaptunk ezalatt túl sok esőt a nyakunkba.
Délre megtettük az útnak a felét, helyesebben minden jel erre mutatott. Nagyon élveztük, de a bő három órás folyamatos menésbe azért már elfáradunk. Egy kis kitérővel találtunk egy bárt, ahol jöhetett a kávé, sör, üdítő. Fél óra ott-tartózkodás után kaptunk meglepit is, sült kagylót. Ezt leginkább úgy tudnám leírni, mint kagylóhéjba töltött kagyló pástétom, az egész vékony bundában, és mindez együtt kisütve. Isteni volt. Nem tudtuk, hogy mivel érdemeltük ki, még leginkább tapasra gyanakodtunk, vagy valami bújtatott, később fizetendő fogyasztásra. A számlát látva, ez utóbbi biztos téves feltételezés volt.
Délután újabb esőt már nem kaptunk, kellemes 20 fokban mentünk. Négy óra után éreztük, hogy a korábbi "félúton vagyunk" kijelentés erősen optimista volt. A kilométer számláló már 24 fölött járt (az útikönyv és a GPS által tervezett táv 23 km volt) és még mindig volt néhány kilométer vissza. Végül 28 km-nél értük el a szállást. Fogalmam sincs, mi okozta az eltérést. 1-2 km még magyarázható, de 5? Végül is mindegy, de így elég combosra sikeredett az első nap. De könnyű volt a terep, fantasztikus az idő, úgyhogy az eddigi túrák közül az egyik legjobb nyitónapon vagyunk túl.
Még egy dolog: kiderült, mi a hátránya, hogy szembe megyünk a tömeggel. Reggel három óra alatt körülbelül 120 zarándok jött szembe. Ha az ember nem akar teljesen bunkó lenni, akkor köszönni illik. 120-szor. És akkor meg nem beszéltünk a délutánról.
(Santiago de Compostela- Padron, 28 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése