Eső

Eső. Azt hiszem ez az egy szó mindent elmond a mai napról.


Reggel még csak-csak kibírta, hogy ne essen, sőt még a reggelit is el tudtuk fogyasztani abban a faluban, ahol tegnap meg akartunk szállni. Egyébként isteni helyi sajtokat ettünk reggelire barna kenyérrel, kávéval.

De utána! Gyakorlatilag délután háromig szinte megállás nélkül esett. Kaptunk ugyan fél óra ebédszünetet, de egyébként folyamatos volt az áldás. Nem volt különösebben nagy eső, de ezt kitartással pótolta. Pedig csodaszép helyeken jártunk, erdő,  mező, olajfa ligetek. Már amit láttunk a poncsó alól.

Sőt ösvényeken is mentünk, amit úgy hiányoltam eddig. Most nagyon nem kívántam: a térdig érő vizes fű megadta a kegyelemdöfést a nadrágomnak, de főleg a cipőmnek. Egyébként nem volt még olyan cipőnk, ami 2-300 méter vizes füvet kibírt volna. Mindegy, mennyire goretex, mennyi vax vagy impregnáló van rajta, eddig mindegyik átázott.

Szerencsére nem volt hosszú nap, de így is mindenünk csupa víz lett. A legjobban ilyenkor a cipő fáj, mert azt biztos fel kell vennünk holnap is. A szálláson van hajszáritó, kicsit segítünk majd a száradásban.

(Zambujal - Ansião, 23 km)