Portugália!

A reggeli indulás után fél órával már Valencában voltunk, vagyis Portugáliában, a reggelit is ott fogyasztottuk el.

A város túlsó felén hatalmas zsibvásárba botlottunk: mindenféle fajta ruhát, bőrdíszműt, kenyeret, de még díszmadarakat, tyúkokat is árultak.

Hasonlított az olaszországi heti vásárokra, amiket Jesolo környékén láttunk. Persze nem vettünk semmit, van elég cipelni valónk.

Ezután erdők, mezők, falvak jöttek szépen sorban, szokás szerint. Ami egy kicsit furcsa és változás az eddigiekhez képest az az, hogy nagyon imádják a macskaköves utakat. Nem azt a szabályos négyzet macskakő, hanem a szabálytalan méretű-felületű fajta.  Elég rossz rajta menni, de  muszáj lesz megszokni, mert rengeteg ilyen útjuk van.

A másik változás, hogy az eddigi két helyen - ahol reggeliztünk, illetve ahol délben megpihentünk - nem adtak kis falatokat a sör vagy a kávé mellé. Ez teljesen elszomorító, nagyon jól hozzászoktunk, hogy a déli "ebédünk" egy kávé, egy narancslé, egy pohár sör meg a hozzájuk kapott falatok volt. Ez így pont elég volt arra, hogy az éhségünket elverje. Ráadásul sokszor valami érdekeset kaptunk: volt hogy egy félmaréknyi pörköltet (pontosabban pár szem krumplit egy darab hússal), volt hogy sült kagylót, volt hogy csak chipset, de valami mindig csurrant-cseppent. A napközbeni étkezésre nekünk ez pont elég volt (Többet azóta nem eszünk, mióta egy kiadós ebéd után alig bírtuk megmászni a Getét). Ma délben már kénytelenek voltunk megkóstolni a napi leves ajánlatot, ami zöldséges krémlevest volt, nem volt rossz.

Este elfogyasztottuk az első zarándok menünket is. Eddig nagyobb helyeken aludtunk, ahol több helyen is lehetett enni,  több étterem is volt, nem kerestük a menüt adó helyeket, mert ettük a tengeri herkentyűket: polipot, tintahalat, halakat. A mai szállás már más, ez inkább falu, bár nem a magyar fogalmak szerint. A vidéken elszórva vannak a házak, az étterem pl. olyan 4-500 méterre volt, de közben nincs másik épület.  Láthatólag a zarándokokra rendezkedtek be: egy tucat nyelven van meg a menü (a magyar nincs közte), nem is tudom, van-e bármi más ételük. A leves meg az étkezés végi kávé fix, a főételt lehetett választani. Marhahúst ettem, tésztával és valami zöldséges körettel.  Ez utóbbi kicsit szokatlan volt, jobban hasonlított egy főzelékhez,  mint az ismert párolt zöldségekhez. Finom volt, ahogy a helyi vörösbor is. [@B.András: a vino verde még várat magára]

Az időjárás olyan, mint eddig: árnyékban vagy ha befelhősödik, akkor kellemes 20 fok körül, néha fázunk is. Napon azért tud durva lenni, eléggé égetnek a sugarak. Ma úgy jött össze a lépés, hogy már előkerült az arctörlő kendő is, ami eddig békésen pihent a hátizsák mélyén. A napsütés és egy váratlan emelkedő miatt elő kellett már szednem. Egy emelkedő egyébként úgy tud váratlan lenni, hogy az ember sík terepet remél és nem nézi meg előző nap az útikönyvet, ahol láthatná, hogy a kb. tengerszintről a 270 méter magasra való felmászás nem tekinthető sík terepnek.

(Tui - Rubiães, 21 km)