Az eső folytatása

A reggel úgy indult, ahogy az előző nap befejeződött: esővel, gyönyörű tájakkal, ösvényekkel, térdig érő fűvel. Szerencsére ez utóbbi nem volt még olyan vizes, hogy a cipőink megint átázzanak, úgyhogy csak fentről kaptuk az áldást.


Körülbelül két óra múlva megkegyelmeztek az égiek, onnantól kezdve a nap hátralévő részében már csak ijesztgettek minket: egy-egy rövid kis csöpögés, sötét felhők, némi szitálás, de igazából ettől
kezdve már nem esett. Ami kifejezetten jó volt, mert a táj is a tegnapi folytatása volt: olajfa ligetek, eukaliptusz erdők, fenyőerdők.  

Volt egy roppant lehangoló rész: valószínűleg egy-két évvel ezelőtt a tűz teljesen elpusztította az erdőt: elszenesedett, de még álló fákat lehetett látni, lombozat szinte sehol, csak az aljnövényzet volt dús zöld. Elég ijesztő volt, mert több helyen szinte a falvak széléig tartott a felperzselt terület.

Este kicsit lutriztunk: semmilyen forrásból nem sikerült szállást találnom ezen a településen, már ha a tűzoltókat és az egyházi rendezvényközpontot nem számolom ide. Ezeken a helyeken matrac sem biztos, hogy van, mi pedig ilyen helyzetre nem készültünk fel. Egyetlen halvány reménysugarunk volt: egy angol pár blogjában olvastuk, hogy az éttermek fölött adnak ki szállást több helyen is. Ezek közül egyet mi is megtaláltunk. Nem ez a legelegánsabb szállásunk az elmúlt 18 napban, de tető van felettünk, fürödni tudtunk és ágyunk is van.

Ma csendben megemlékeztünk róla, hogy valamikor a napokban értük el a 4500. legyalogolt kilométerünket. Ígérem az 5000.-re jobban felkészülök majd.

(Ansião - Caxarias, 30 km)