Ennek legbiztosabb jele az iskolába menő diákok sorra volt, no és persze a megnyitó boltok. Úgyhogy könnyen találtunk egy olyan pékséget, kávézót, amelyik nyitva volt. Csak spanyolok voltak benne, egy darab hátizsák sem volt egész addig, míg mi be nem mentünk. Annak örömére, hogy mégsem halunk éhen, elég tisztességes reggelit hoztunk össze. Ráadásul a kávéhoz még jártak külön kis süteménykék, ami itt stílusosan csurrosz és csokis croissan volt. Úgyhogy degeszre ettük magunkat és úgy indultunk neki a mai napnak.
A szembejövők száma érzésem szerint fokozatosan csökken, de vannak még bőven. Teljesen új jelenségként ma néhányan hangosan zenét hallgattak. Nincs is velük semmi baj, amíg szembe haladunk. De elképzeltük, hogyha egy irányba haladnánk, és egész nap ezt kéne hallgatnunk, nem biztos, hogy ennyire boldogok lennénk.
A ma esti szállásunkkal megint gazdagabbak lettünk egy történettel, amit sokat fogunk még emlegetni. Megérkeztünk az airbnb-n foglalt szállásra, de hiába csengettünk, semmi. Már éppen kezdtünk dühösek lenni a házigazdánkra, amikor elolvastam azt a levelet, amit két napja küldött Én azt hittem, hogy csak képeket küldött a házról, hogy könnyebben megtaláljuk, de kiderült, hogy volt hozzá három sor is, és hát padlót fogtam tőle. Azt írta a levélben, hogy hol találjuk meg a lakásának a kulcsát, menjünk be és akkor az emeleten balra a második szoba a mi szobánk. Úgyhogy per pillanat Itt ülünk egy fantasztikusan kinéző ház emeleti társalgójában, miután megfürödtünk, megvacsoráztunk (a kaját mi hoztuk magunkkal), és hüledezünk, hogy ránk hagytak egy komplett egész házat.
Egyébként az út gyönyörű, az idő szinte kiváló, árnyékban 20 fok, azért napon tud meleg lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése