Az időjárás másolta tegnapi önmagát. A reggeli indulástól pont két órát boldogított minket az eső, de szerencsére utána már békén hagyott bennünket. Biztos belenyugodott, hogy mi ma mindenképpen elérjük Fatimát.
A táj is az előző napokat idézte, csak Fatimához közeledve kezdtek el sűrűsödni a települések. Az eső utáni eukaliptusz és fenyő erdő illata megunhatatlan.
Fatimában a megérkezésünket harangzúgás fogadta. Komolyan.
Alig rontott a hatáson, hogy éppen egész óra volt. Lehet, hogy összevonták az üdvözlésünket és a pontos időt? Fatima egyébként elég szokatlan. Iszonyatosan nagy, monumentális tér van középen, az egyik végében, a dombon egy hagyományos templom, átellenben vele egy másik, amiről kívülről meg nem mondanám se azt, hogy több ezer főt befogadni képes, se azt, hogy templom. Az élet ugyanakkor a tér oldalánál, egy kicsiny kápolna előtt zajlik.
Miután mindent megnéztünk, megszereztük az utolsó pecsétet, átvedlettünk turistává: buszra ültünk és átjöttünk Tomarba. Ez látszik a szállásunk ablakából:
És a végére egy csöpp kis statisztika a mobilom GPS-e alapján:
megtett táv: 491 km
mozgásban töltött idő: 120 óra
( Caxarias - Fatima, 22 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése