11:00 óra bőven elmúlt már, amikor jött a fő attrakció, a Santamaria együttes. Nagyon komoly technikával és iszonyatos hangerővel nyomták fél egyig. Kicsit vegyes felhozatal volt: latinos zene, kicsit rap, kicsit afrikai ritmusok. Azon csodálkoztunk csak, hogy hogy bírták ezt a hangerőt a kisgyerekek. Volt ott olyan egy éves kortól felfelé mindenféle korú. Ez a zenekar is úgy tűnt, hogy ismert volt a helyiek körében, mert bizonyos számokat együtt énekeltek velük.
A két előadó között felvonult egy tucat fehér ingben öltözött úriember a színpadra. Amennyit értettünk belőle, valószínűleg ők voltak a műsornak a helyi szponzorai és tombola nyereményeket sorsoltak ki. Időnként volt körülöttünk örömujjongás, gondolom ők lettek a nyertesek. Amikor vége volt a koncertnek egy előadó részéről, akkor ugyanezek az urak felvonultak és közös képet készítettek az előadókkal, elég szokatlan módon: a fénykép a színpad közepéről készült, a színpad elején felsorakoztak a művészek és a szponzorok, háttal a közönségnek, guggolva, a közönség pedig integetett mögöttük.
Éjfél után, fél egy körül jött a tűzijáték. Nem volt ez sem kutyabarát, sem macskabarát, de még emberbarát sem. Két óra koncert nem viselte meg a fülemet annyira, mint ez a 20 perc - fél óra. Konkrétan az utolsó sorozatnak éreztem a melegét és a lökéshullámát.
Amikor vége lett a tűzijátéknak, mindenki ment az egyik udvarba, ahol már a lemezlovas melegített. Sokan csak ekkor érkeztek meg, de mi már nem maradtunk tovább, mert így is két óra volt, mire elaludtunk. Ők valószínűleg nyomták hajnalig, ahogy ígérték. Nagy élmény volt, kár lett volna kihagyni, örülünk, hogy sikerült egy ilyenbe is belefutnunk.
A mai reggel még volt egy-két szösszenet ehhez az ünnepségsorozathoz kapcsolódóan.
Kiderült, hogy mik voltak azok a durranások, amit mi napok óta hallunk időnként. Vadászatra gondoltunk leginkább. A tűzijáték eszünkbe se jutott, hisz napközben ki lőne fel tűzijátékot? Nos, a portugálok. Amit a világos miatt a látványban elvesztenek, azt hangerővel pótolják. Például ma reggel is arra ébredtünk, hogy nagyon közel iszonyatos hangerővel tűzijátékok ropognak az égen. Vizuálisan annyi látszott belőle, hogy egy pici fény felvillan és egy füstpamacs, ami utána maradt. De a hang mindent kárpótolt, gyakorlatilag hanggránátokat dobálnak fel az égre.
Jut eszembe, hang: az egész tegnapi koncert, a tűzijáték, a buli az önkormányzati zarándok szállástól max. 20 méterre zajlott. Kizárt, hogy szerencsétlenek 2-3 óránál többet tudtak volna aludni.
Már indulásra készen voltunk, amikor a szállásunk előtt vonult el egy rezesbanda, mentek a tegnapi koncert helyszínére zenélni. Legalább ötvenen voltak, nyomták rendesen, jó lett volna többet is hallgatni, de mennünk kellett, várt minket a mai tervezett 22 km. A közelben belestünk egy templomba, ahol már a körmenetre vártak a feldíszített valamik. Bocs, de nem tudom mi a neve annak, amit a körmenetben visznek a vállukon. Ezekről beszélek:
Lehet, hogy ezek már a jövő heti Úrnapi körmenethez tartoznak? De biztos, hogy ma kivitték őket, jövő hétig nem bírják a virágok. Sajnos ezt már nem láttuk.
A mai nap egyébként jórészt felejthető volt. Legszívesebben a macskakövüket felejteném el, soha nem hittem volna, hogy örülni fogok egy kis aszfaltnak. Egyébként ez várható volt, a nagyvárosok környéke rendszerint nem túl barátságos a gyalogosokhoz. Porto központja pedig már csak 18 km. Lenne, de egy térugrással (más nevén metró) holnap a város túlsó végén folytatjuk a gyaloglást. Portót meg olyan 11 nap múlva nézzük majd meg.
(Rates - Vilar de Pinheiro 25 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése