Szép tájakon

Az indulást ma sem kapkodtuk el, de nem is volt hova sietni. Rövid távolság,  este foglalt szállás. És így is lett: egy újabb csodálatos nap, kellemes időben és helyeken.


Az első pihenő két és fél óra és szűk 9 km után tartottuk. A terep nagyon más volt, mint a tegnapi. Bár az elején még házak között jöttünk, de az út nagyobbik része erdőben vezetett, egy patak völgyében. Az erdő nagyon hasonlít az otthoniakhoz, két dolgot leszámítva: rengeteg a víz, források, patak zuzmó, moha mindenhol; a másik különbség pedig az eukaliptusz, amiből rengeteg van. Fantasztikus az illatuk és állandóan "vedlenek"!

A tegnaphoz képest volt még egy eltérés: ez alatt a két és fél óra alatt annyi volt a szintemelkedés kb. mint tegnap egész nap. Szóval egy kicsit hullámos volt az út. Nem kell órákon át tartó mászásra gondolni, az egész szintkülönbség nem volt 150 méter.  A hőmérséklet is ideális volt, 20 fok alatt maradt. Szóval szép környezetben, kellemes időben telt a napunk, panaszra nem lehet okunk.

Valamivel dél után pihenőt tartottunk egy kis faluban, egy nagyon szép kis templommal szemben. A templom körül 4 hölgy pakolászott,  eleinte azt hittük, hogy valami családi esemény lesz. De aztán egyre inkább úgy tűnt, hogy nem ilyen céllal csinálják a dolgot. Például a templomnak a kőkerítésén terítettek meg, hatalmas tálca süteményekkel,  gyümölccsel, vízzel. Kezdtünk reménykedni benne, hogy valami terülj-terülj asztalkám készül a zarándokoknak, de a végén éreztük, hogy nem a mi megvendégelésük a cél. Azt hittük soha nem fogjuk megtudni, hogy kiknek készült a sok finomság. De alig mentünk tovább pár száz métert, már meg is kaptuk a választ.  Szembejött velünk (ez persze nem újdonság, velünk mindenki szembejön) körülbelül 70-80 zarándok. Mindegyik nyakában ugyanaz a medál volt, gondolom valami hétvégi zarándoklat volt. Ebbe jól beleillik az idilli környezetben elköltött ebéd.

Apropó, szembejövők. Ma sokkal kevesebben voltak, délután pl. alig találkoztunk néhánnyal. Nem cifrázom, semmi buen camino vagy buenos dias, azok túl hosszúak. Helyette a takarékos hola-val köszönök mindegyiknek. Néha megkérdezik, hogy mi meg merre megyünk, de a Fatima válaszra megnyugszanak. Szerencsénk, hogy eddig még nem futottunk össze olyan kutyával, akivel az előző caminon találkoztunk. Az minden rossz irányba (értsd visszafelé) haladó zarándokot addig ugatott és terelt, míg az be nem állt a helyes irányba.

(Padron-Caldas de Reis, 20 km)